Nagyon hálás a szívünk, mert a héten sok helyre eljutottunk az evangéliummal. Az Úr Jézus sok ajtót nyitott a számunkra: óvodákba és iskolákba.
Akkor döbbentem meg, hogy milyen nagy szükség van az evangélium hirdetésére, amikor az egyik óvodában megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit ünnepelünk húsvétkor és ők elkezdtek gondolkozni. Végül valaki azt mondta, hogy a nyuszit ünnepeljük.Öröm töltötte el a szívem, mert tudtam, hogy jó helyen vagyunk és épp a megfelelő üzenetet hoztuk a gyerekeknek.
Ezt az alkalmat egy játékkal kezdtük. Kereszteket vágtam fel, minden két gyereknek egyet. Mindenki kapott egy fél keresztet és meg kellett találja a párját.Ez a játék eredetileg tojásokkal volt leírva, de az idén mindenképp ki akartunk iktatni mindent, ami tojással és nyuszival kapcsolatos, így kitaláltam a keresztes változatot, mert a kereszt mégiscsak a húsvét igazi üzenetét hordozza magában.
Az idén nem tanítottunk aranymondást, mert nem jutott volna idő kézimunkára. A játék után, amit beveztőnek is használtam az énekhez, megtanultuk az új éneket. Az óvodásoknál a "Helyettem meghalt Ő" kezdetű éneket tanítottuk, az iskolásoknál pedig a "Nézd, hogy énekel a szívem" kezdetűt.
A gyerekek nagyon élvezték, a tanítónénik, óvonénik velünk együtt énekelték.
A történet "A legnagyszerűbb történet" volt, amit a gyerekek nagyon figyelmesen (egyesek tátott szájjal) hallgattak.
A történet elmesélése során lassan-lassan kezdett kibontakozni Jézus alakja a flaneltáblán.
A történet elmesélése után elénekeltük újra az éneket és kézimunkát készítettünk, hogy a gyerekek valamit haza is vigyenek és emlékeztesse őket a húsvét igazi üzenetére.
A kisebbekkel képeslapot készítettünk, vagyis kivágtunk és ennek a belsejébe az üres sírt a kereszttel ragasztottuk. A nagyobbakkal virágcserépdíszt készítettünk, amire az volt felírva, hogy Jézus él.
Azért is választottam a kézimunkázást az idén, mert így a gyermekek valamit hazavittek a szüleiknek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése