- Lejárt a gyakorlati évünk és a misszió elfogadott teljes idejű munkásoknak.
- Zoli elutazott majdnem két hétre Magyarországra a Serdülő klub szolgálat oktatóképző tanfolyamára.
Nagyon nehéz időszak volt ez a számomra, hisz egyedül maradtam a három gyermekkel, a gyermekalkalmakkal és az itthoni teendőkkel. A nehézséggel együtt vagy azok ellenére megtapasztaltam az Úr csodálatos gondviselését életünk nagyon apró részleteiben is. Minden nap az Úrtól kellett kikérjem az erőt, türelmet és Ő elegendőt adott.
A távollétnek ugyanakkor megvolt a maga áldása is, hisz nagyon hiányzott a lelki társam, támaszom, szerelmem.Megtanultam jobban értékelni és nem természetesnek venni, hogy itt van mellettem.
- Dánielünk betöltötte a 4.-ik életévét. Mivel 18-án Zoli nem volt itthon, ezért elhalasztottuk az ünneplést 29-ikére. Dániel számára nagy örömöt jelentett, hogy a családdal és barátaival együtt ünnepelhetett.
Ebben az évben az a vágyam, hogy még jobban hasonlítsak Mesteremre és közelebb vigyem a rámbízottakat is Hozzá. Ennek érdekében nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az imádságra családunkért, szeretteinkért, szolgálatunkért. Olyan időket élünk, amikor hajlamosak vagyunk az igazán fontos dolgokat elhanyagolni, mert nagyon sok sürgős dolog áll az utunkba, amit "el kell végezzünk". Az ima pedig életünk legfontosabb tevékenysége kell legyen és a vágyam, hogy valóban az legyen az én életemben.
