Új kezdés

         Szeptember vége, október eleje az újrakezdés időszaka számunkra az óvodákban, Örömhírklubokban. Abigail lányunk is elkezdte az iskolát és sok örömünk van benne, hisz nagy élvezettel tanul és zongorázik. Nagyon fárasztóak voltak számára, mindnyájunk számára az első hetek, amíg belerázódtunk a mostani ritmusba.
         Változtatnunk kellett a programunkon valamennyire, ami nem kis fejtörést okozott a számunkra. Nem könnyű dolog bölcsen dönteni afelől, hogy hova menjünk továbbra is és mit adjunk fel. Szívünk szerint mindenhol folytatnánk a munkát, ahol elkezdtük, de sajnos idő és energia hiányába voltak olyan helyek, főleg óvodák, amikről le kellett mondjunk ebben az évben.
Sajnálatos módon a marosszentgyörgyi két óvodás csoportba a tanfelügyelőség nem hagyta jóvá a tevékenységünket, ezért nem folytathatjuk.
   Nagyon két nehéz hét áll a hátunk mögött és hálásak vagyunk az Úrnak, hogy túl vagyunk rajta. Testileg, lelkileg kimerítette az egész családot, mert elég sokat voltunk és voltam távol az otthonunktól.
Jelenleg az a célunk, hogy önkénteseket szervezzünk be a munkánkba, hogy tudjunk tovább lépni és új klubokat létrehozni. Egy másik vágyunk az, hogyha sikerülne egy területi bizottságot létrehozni, amely segítségünkre legyen a munkánkban.
Elsődleges feladatom az, hogy gyermekeink megkapják az elegendő szülői szeretetet és figyelmet, mert nem szeretnénk, hogy amíg mások gyermekeit evangélizáljuk addig a mieink valamiképpen megszenvedjék.

Szabadtéri evangélizáció Csókában

   Augusztus 27-31 között Csókában tartottunk szabadtéri evangélizációt. Sajnos az eső miatt csak 28-án tudtunk kimenni, de a gyermekek nagy örömmel fogadtak.Csóka az a hely, ahol a gyermekek nagyon keveset tudnak a Biblia tanításairól, de annál szomjasabbak, hogy halljanak róla. Volt olyan, hogy játék közben megkérdezték: "Nem megyünk már leülni?" Ami azt jelentette, hogy kezdjük már el az éneklést. Nagyon szeretnek énekelni, ezért minden nap minden ismerős éneket el kellett énekeljünk velük.Több szülő is megjelent a hét folyamán és ők is hallották az evangéliumot, sőt néha be is kapcsolódtak az ismétlő játékokba, ők is megpróbálva választ adni a feltett kérdésekre.
   Nehéz ott a helyzet, mert nagyon szegény körülmények között élnek és sokszor ruha nélkül, koszosan , cipő nélkül jönnek az alkalmakra. Ha segíteni próbálunk azzal, hogy ruhákat viszünk, amibe felöltözzenek, összevesznek azon, hogy mások többet kaptak.
Imádkozunk, hogy az Úr könyörüljön meg ezeken a gyermekeken és felnőtteken egyaránt.
   Sajnos a negyedünkben elmaradt az evangélizáció, mivel az engedélyt későn kaptuk meg, de ez nem bátortalanít el bennünket, mert az Örömhírklub újraindulásakor meghívjuk a gyerekeket az alkalmakra.
Jelenleg az eltevésekkel foglalatoskodunk és azonkívül végezzük az elmaradt irodai munkát.
Örülünk, hogy az iskola egy héttel később kezdődik és megpróbáljuk hasznosan eltölteni a hátramaradt időt.

Tábor-Augusztus 20-25 Köröstárkány

      A gyerektábor után hazaérkezve ki sem csomagoltunk és már tettem be az újabb szükséges ruhákat. Nagy örömmel indultunk útnak, hisz Köröstárkány az a hely, ahol már voltunk az idén és ahol sok lelki testvérre találtunk.
      Ebben a táborban nem mi voltunk a szervezők,csak besegítettünk, ezért nem volt annyira fárasztó számunkra. Nagyon sok áldást tartogatott az Úr ebben a táborban is. Itt is az Isten szerinti életről beszélgettünk a gyermekekkel, fiatalokkal, ugyanis ez egy vegyes tábor volt. Ennek a tábornak az áldása az volt, hogy két kislány döntött az Úr Jézus mellett és egy ifjú megvallotta egy bűnét és kérte imatámogatásunkat,hogy tudjon megszabadulni bűnéből.
  Délelőtt megtartottuk a programot: bibliai lecke, aranymondás, ének, délután pedig különböző szabad programjaink voltak: látogatás a Medve barlangba, fürdés a Küküllőbe, fürdés a tábori medencékbe.
Az Úr gazdag jelenlétét tapasztaltuk ebben a táborban is és örülünk, hogy láttuk kezének munkáját ezeknek a gyermekeknek is az életében.
Sajnos erről a táborról nem tudok képeket feltenni, mert elromlott a fényképezőgépünk és nem volt, amivel fényképezzünk.

Gyerektábor- Augusztus 13-18 Ratosnya

       Ez a tábor már sok érdekes dologgal kezdődött. Nyomtalanul és nagyon titokzatos módon eltűnt a gondosan előkészített missziós történet szövegkönyve. Hiába kerestem felkutatva az egész házat, nem találtam meg sehol. Így kénytelen voltam egy másik történet után nézni. Érdekes módon ez az eltűnési jelenség végigkísért bennünket a tábor ideje alatt, mert többször is megtörtént, hogy valami csak eltűnt és nem került vissza csak később.Egy másik érdekesség az volt, hogy a 30 jelentkező gyermekből csak 19 érkezett meg a táborba és ezek közül is többnek honvágya volt az első nap, mivel még nem voltak távol az otthontól.
     De ezek csak a kezdeti "nehézségek " voltak, mert nagyon sok áldásban volt részünk ebben a táborban.
Felemelő volt együtt szolgálni olyan tanítótársakkal, akik szintén az Úr akaratát keresik és akikkel egyek tudtunk lenni.

    Csodálatos volt látni, ahogyan a gyermeki szívek megmozdulnak és vágynak még közelebb kerülni az Úrhoz és még többet tudni róla.
  Táborunk témája: Az Isten szerinti élet volt és arról beszélgettünk, hogy Isten át akarja formálni az életünket, a duzzogást örömre, a türelmetlenséget türelemre, az irigységet megelégedésre akarja változtatni. Mindezek a dolgok csak akkor lehetségesek, ha Jézus bennünk él, ha ő lesz a legjobb barátunk. Ezért a tábort barátság táborának neveztük el.

  Az első három nap esős időt fogtunk ki és be voltunk szorulva a házba. Nagyon lehűlt az idő, jól fel kellett öltözzünk, hogy ne fázzunk. De a rossz idő ellenére a jó kedvünk megmaradt és sok érdekes dolgot tudtunk tenni. Benti játékokat játszottunk, kézimunkáztunk és beszélgettünk.

  Amint kisütött a nap előbújtunk mi is és kirándulni mentünk.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy lehetővé tette számunkra ezt a tábort és hálásak vagyunk a gyermekekért, akik eljöttek és láthattuk Isten csodálatos munkáját az életükben.

Örömhír Románia számára

        Ebben az évben is megrendezésre került az Örömhír Románia számára nagyméretű szabadtéri evangélizációs hét most Bihar megyében.
Hívő emberek 49 különböző gyülekezetből összefogtak az önkéntesekkel és a GyEK munkatársakkal, hogy 79 különböző helyen hirdettessen az evangélium a gyermekek számára.
Nagyszerű megtapasztalás volt mindnyájunk számára ez a hét.

A mi szolgálati területünk Köröstárkány és a 4O km-re levő Tenke volt. Köröstárkányon 3 órás programot szerveztünk a gyermekek számára, ahol volt bőven játszás, éneklés, aranymondás tanulás és persze az evangélizációs bibliai lecke.

       Az első nap 69 gyermek jött el és minden nap növekedett a gyermekek száma, míg az utolsó nap már 96 gyermek volt jelen a tiniken kívül, akik szintén segítettek nekünk. Hálásak vagyunk az Úrnak ezekért a gyermekekért, akiket nem mindig volt könnyű csendre bírni, de hisszük, hogy Isten Igéje megérintette és munkálkodik bennük.Egy lány óhaját fejezte ki, hogy szeretné az Úr Jézust követni és azóta elkezdte látogatni a helyi gyülekezetet. Dicsőség ezért az Úrnak!

És nagyon hálásak vagyunk a Tárkányban megismert tanítókért, akik odaszánt életükről tanúságot tesznek az ottani gyermekeknek és nemcsak...

  Délutánonként Tenkére utaztunk, ahol szintén sok áldásban részesültünk. Itt kevesebb gyerek vett részt, de nagyon csendesek és figyelmesek voltak. Nagyon meglepett bennünket az a tény, hogy román gyerekek is jöttek rendszeresen, bár nem értettek semmit. Délelőtt részt vettek a román nyelvű evangélizáción és délután pedig jöttek a magyarra.

Fizikailag fáradtan, de lelkileg felfrissülve, meggazdagodva jöttünk haza. Nemcsak mi adtunk abból, amit az Úr Jézustól kaptunk, hanem nagyon sokat kaptunk is: szeretetet, áldást, örömöt.

Az Úr adja meg, hogy minél több gyerek komolyan elgondolkozzon az életén és helyes döntést tudjon hozni az életére nézve. 

Táboraink

  Végre itt a nyár, a táborozások ideje. Már nagyon vártuk ezt az időszakot, hisz újabb kihívásoknak, de ugyanakkor áldásoknak is nézünk elébe. Az idén három táborunk lesz, amelyből kettőt mi szervezünk és azon kívül részt veszünk az Örömhír Románia számára projektben is, amikor Bihar megyébe utazunk, ahol különböző településeken hirdetjük Isten Igéjét a gyerekeknek.

Július 3-10: Tinitábor

        Nagy izgalommal és félelemmel indultunk el ebbe a táborba, hisz ez volt az első általunk szervezett tinitábor. A gyerekek számára izgalmat jelentett az a tény, hogy vonattal utaztunk. Amikor megérkeztünk örömmel fedeztük fel a táj szépségeit és a táborozó hely jó felszereltségét.

       A csapat (17 tini) nagyon hamar összerázódott annak ellenére, hogy különböző helyekről, különböző vallási háttérből voltak (Szentpál, Héderfája, Vásárhely, Radnót- reformátusok, baptisták, testvérgyülekezet, katolikus). Csodálatos és nagyszerű dolog látni azt, hogy a gyermekekben nincsenek előítéletek és nagyon könnyen együtt tudnak lenni, anélkül, hogy a vallási háttér akadály lenne a számukra. Jó lenne, ha mi felnőttek is tanulni tudnánk ilyen téren is tőlük.

    Hálásak vagyunk Barabás Zoltánnak, aki vállalta, hogy eljön velünk és segít a táborban. Valóban nagy segítség volt.

     Visszatekintve, hálás az én szívem a tinikkel együtt töltött időszakért, hisz jobban megismertük őket, közelebb kerültünk hozzájuk és hisszük, hogy ők meg közelebb kerültek az Úr Jézushoz.

Élményekben gazdag hetünk volt mindnyájunknak. A hét témája: Krisztus katonája volt és arról beszélgettünk, hogy hogyan kerülhetünk be Krisztus hadseregébe és milyen harcokkal kell szembenézzünk, ki a mi ellenségünk és milyen taktikákat használ, hogy távol tartson bennünket Istentől. Paton János misszionárius életét is nyomon követtük a hét folyamán és sok játékban, vetélkedőkben vehettek részt a tinik, valamint kipróbálhatták kreativitásukat a kézimunkázások során. Sőt a túrázás sem maradt el. 

     A tábor végén pedig gazdag ajándékkal térhettek haza a tinik, amit reméljük, hogy használni fognak lelki épülésükre. A Csodás Percek Istennel című áhítatos könyv négy kötetét, valamint ezzel együtt egy golyóstollat és kulcstartót kaptak abban a reményben, hogy olvasni fogják.

      Szívünk vágya, hogy az Igemag, amit elültettünk a tinik szívébe ne hagyja őket nyugodni, meggyökerezzen és sok gyümölcsöt teremjen Isten dicsőségére.

         

Királylány szülinap

Az idén különleges szülinapot szerveztem a lányok kérésére. Abigail a 7 évet, Naomi pedig a 4 évet töltötte.Csak "királylányok" vehettek részt rajta. A torta is a lányok kérése szerint készült, Abigail epres tortát, Naomi pedig csokis tortát kért. A lányok nagyon jól érezték magukat, az idő pedig gyorsan elrepült. Én pedig nagyon elfáradtam, mert nem olyan egyszerű dolog annyi királylányt végig foglalkoztatni, de azt hiszem eléggé sikerült és megérte a fáradtságot, hisz a lányok öröme és jókedve, meg az emlék ami megmarad kárpótolja azt a fáradtságot, amivel egy ilyen szülinap szervezése jár.

Balatonszemes

Április 23-28 között Balatonszemesen tartózkodtunk közép-kelet európai konferencián, ahol áldott közösségben volt részünk munkatársainkkal.  Mindig áldásos testvéri közösségben együtt lenni. Jó volt hallani arról, hogy különböző országokban hogyan munkálkodik az Úr, milyen csodák történnek. És jó volt hallani, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.Minden nap bátorítást kaptunk Isten Igéjéből, együtt dicsőítettük Őt énekekkel  és még pihenésre, kikapcsolódásra is jutott bőven idő.  Játszótéren, lovardában, cukrászdában valamint hajókázni voltunk gyermekeinkkel és nem maradt el a Balatonban való megmártogatás sem, amit gyermekeink nagyon élveztek és minden nap megköszönik, hogy pancsizhattak.

Egy kis pihenő

        A húsvéti alkalmak után nagyon úgy éreztük, hogy szükségünk lenne egy kis pihenőre, ezért szabadnapokat vettünk ki és valóban pihentünk. közben vendégeink is voltak, a Stepháni házaspár, akikkel áldott együttlétben volt részünk. Ami azt illeti ez a hét is nagyon laza volt, mert még vakáció van az óvodákban, ahova nem kell menjünk és a többi alkalmat sem igazán kezdtük még el. Az elkövetkező időszakban úgy gondoljuk, hogy az Úr különleges áldásokat tartogat a számunkra. Holnap (szombaton) az udvarhelyi konferenciára készülök, vasárnap pedig indulunk a balatonszemesi közép-kelet európai konferenciára.

Húsvéti klubok

   Nagyon sok minden történt, amióta nem jelentkeztem. Most csak azt érzem, hogy nagyon kimerültem az útobbi időben és szükségem van egy jó nagy pihenőre.
    Majdnem három hete, hogy Zolit megműtötték orrsövényferdüléssel és azóta mintha nagyon felgyorsultak volna az események. Nehéz volt itthon rendezni a három gyermeket, a háztartást és ugyanakkor végezni a szolgálatot is. Valahogy úgy éreztem, mintha nem tudnám utolérni magam. És azóta is úgy vagyok vele. Igazából fel sem fogtam, hogy rohamosan közeledik a húsvét. Bár tanítottam Jézus bevonulását Jeruzsálembe, a tudatomig mégsem jutott el, hogy ez mit is jelent tulajdonképpen. Elég későn felébredtünk, hogy a húsvéti klubjaink még nincsenek beprogramálva. De hála az Úrnak nem maradtunk szolgálat nélkül, mert az Úr gondoskodott és egymás után nyíltak az ajtók előttünk, annyira, hogy a hetünk bezsúfolódott. Sok áldást tapasztaltunk ezeken az alkalmakon, ahol hirdethettük az Úr Jézust. Négy új helyre jutottunk el az evangéliummal:a Stefánia óvodába a méhecske csoportba, Galambodra, ahol nagy meglepetésünkre románul kellett hirdessük az Igét, mert a többség románul beszélt, Székelycsókában és a Sárpataki árvaházba, ahova a "Youth with a mission" missziós szervezet által jutottunk el.

Nagyon szeretnénk ha valaki folytatná az alkalmakat ezeken a helyeken, mert látjuk a nagy szükséget. Fáj a szívünk ezekért a gyermekekért, de nekünk nincs már fizikai erőnk és időnk, hogy újabb alkalmakat felvállaljunk. Hol vannak a munkások? Imádkozzatok, mert az idők gonoszak és a Sátán megpróbálja elrabolni a pénzünket és időnket olyan dolgokra, amik nem maradnak meg. A végén csak az marad meg, amit Istenért végeztünk.
  Szükségünk van fiatalokra, akik tele vannak lelkesedéssel és az Úr iránti buzgósággal. Hol vannak ezek a fiatalok? Az elveszett gyermekek várnak benneteket.

Újra jelentkezem

     Hosszú idő után újra jelentkezem. Több oka van annak, amiért nem írtam már egy jó ideje. Először is, karácsony körül nagy volt a zsúfoltság, mert a karácsonyi programok mellett készülödtünk a költözésre. Karácsony és szilveszter között sikerült átköltöznünk az új lakásba, amiért nagyon hálásak vagyunk az Úrnak.
Nagyon szép a lakásunk, új, világos.Nagyon jól érezzük magunkat itt a magaslaton, az erdő közelében.
  A szilvesztert az alsóvárosi fiatalokkal töltöttük, ami mindnyájunk számára egy áldásos alkalom volt.
Az új évben elutaztunk Sarmaságra, majd onnan Nagykárolyba, ahol testileg kipihentük magunkat, lelkileg pedig feltöltekeztünk.
A január látogatásokkal telt el. Célunk az, hogy minél több embert, gyülekezeti tagot meglátogassunk személyesen, hogy megismerjük egymást és kapcsolatba kerüljünk egymással.Nagyon áldásos időszak volt ez a mi számunkra, hisz testvéreink olyan oldalát ismerhettük meg, amit eddig még nem ismertünk és igazi testvéri közösségben lehettünk egymással.
Közben megtartottuk fiúnk, Dániel születésnapját, amit szűk családi körben ünnepeltünk meg közös ebéddel.
   Február elején végre elkezdtük az alkalmakat az óvodákban és Örömhírklubokban, amit már nagyon vártam, mert hiányoztak a gyerekek.
A múlt vasárnap bekerültem Naomival a kórházba tüdőgyulladással és egy hetet ott töltöttünk. Most hála az Úrnak itthon vagyunk és Naomi is jól van.
Mivel nagyon lassan működik nálunk az internet nem sikerül képeket feltöltenem, de remélem a következő alkalommal menni fog.